everybody say no.
Hello? Van itt valaki? Tény és való, hogy piszkosul eltűntem, sajnálom-nem sajnálom. Nem tudom, hogy hangzana ismét az "iskola" kifogás, de talán mégis ehhez folyamodok; amellett, hogy már beleestünk az év eleji hajtásba, kedvem sem volt írni. Most viszont elszántam magamat arra, hogy mégis pötyögjek egy sort arról, mi is van velem. Nem leszek hosszú, csak hogy tudjátok, mi is van. Az első dolog, amit még szeretnék leszögezni, hogy lehetséges, nem leszek olyan jókedvű, mint általánosságában vagyok. Persze nem fogom a melankóliámat kiterjeszteni minden olvasómra, Rátok, ezért is választottam a pillanatnyi visszavonulást. Nem fogok ódákat zengeni arról, hogyan és miként történt minden körülöttem, hiszen mind felesleges; csak egy dolog az, ami miatt elvonulok a sarokba. Felemészt a tudat belülről, hogy soha többé nem ölelhetem meg, és hogy nem mondhatom neki azt, hogy szeretem. Hogy nem adhatom neki oda a matekkönyvemet, hogy segítsen megoldani a példát, és nem ország-városozha...