Archívum

Nem terveztem litániát írni a következő bejegyzéshez (hiszen december 30-ra és február 18-ra tartogatom, hehe), mégis, az ujjaim nem tudtak megállni, és csak írtak, és írtak. Nem is csodálom.  Ma 21 (vagy mondhatok 22-t is) éve született ez a nem is olyan apróság; ezt azért mondom, mert a többiekhez képest olyan kicsinek tűnik, közben meg a 178 centijével nem is annyira kicsi. Lényegében mikor még nem ismertem a Seventeen-t, akkor akadtam rá pár képre Jeonghanról, akit, a koreai tudás hiányában simán lelányoztam. Bár már akkor is irigyeltem a haját, nem kérdés, ki nem szeretne ilyen gyönyörű hajkoronát a magáénak tudni? Miután megismertem, mi fán terem ez a tizenhárom fiú - nem lett a kedvencem. Az érdekesebb karakterek szúrtak szemet nekem, mint Vernon (heheheheh, ő is egy külön téma~), Seungkwan vagy éppen Jihoon. Persze Jeonghan is a legkülönlegesebbek közé tartozik nem mindennapi megjelenésével, sőt, mikor az első klipet megnéztem, azonnal felismertem: szóval akkor ő tényleg fi...

Gyerekek, elérkezett ez a nap is; a blogger, akitől lassan fél éve olvastok, kisnagykorú lett. És persze örül a fejének, mert csodás napot szerveztek neki. Ahogy Taeyeon mondaná: "My life is a beauty~!" Úgy gondoltam, hogy ebből az alkalomból kicsit beszélek a napomról - csodás lesz, ígérem! c: hazudok, halál unalmas Reggel felkeltem anya miatt, és megkérdeztem: "Hogy nézek ki?" Kócos voltam, karikás szemekkel, de ő csak annyit mondott: mint egy 15 éves. Mit sem tudva indultam el anyával a laborba, ahol gyorsan részt vettem egy laktóz-intolerancia vizsgálaton, mert tényleg ki kell deríteni, mi van velem. Késve érkeztem matekra, ahol a matektanárnő csak kezembe nyomta a dolgozatomat. NÉGYES LETT! Esküszöm ott toporogtam örömömben, jobb szülinapi ajándék nem is kell. Húszkor Zsófi szólt a tanárnőnek, hogy idő van, én meg mit sem sejtve elindultam a többiekkel. A tanárnő mellett elhaladva kaptam egy "ügyes voltál, Viki" kijelentést, én meg csak vigyorogtam. ...

aloha~! Üdvözlök mindenkit ismét nálam! Ahogy észrevehettétek, egy kicsit eltűntem egy személyesebb téma miatt, szerintem jogosan, de szerencsére annyira már túltettem rajta magamat, hogy újra visszatérhessek azzal a lendülettel, amivel eddig is tettem a dolgomat. woops, új design. yey, örüljünk. sikerült valamit összehoznom. c: Mi is történt velem? Elindult a suli - hányszor írtam le ezt! Ez a második évem a gimimben, és azt kell mondanom, még mindig nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig vannak programok, ma pedig (szeptember 26) az ölelés világnapját ünnepeltük. Az ajtóban letámadtak minket, és egy matricát kaptunk, amin büszkén virít a felirat: "Ölelj meg! ❤" . Így bárkit, akár ismered, akár nem, megölelhetsz szabadon, ami nekem a legjobb dolog, hiszen imádok embereket ölelgetni. Elterveztem, hogy megölelem még a tesi - és matektanárnőt is - feltéve, ha ötös lesz a dolgozatom. Jaj, azt is kiosztják, és nagyon félek! >< Tavaly lemaradásokkal érkeztem a suliba, így éppe...

hello~!  Mint azt mindenki érzékelte, elkezdődött az iskolaszezon , amire nem mellesleg egy egész aranyos gif-szettem van vész esetére. Minden sulit kezdőnek sok sikert, az elsőéveseknek dupla adag önbizalmat, a visszatérőknek pedig egy adag tűrőképességet kívánok~ a mai bejegyzést egy mondvacsinált back to school bejegyzésnek szánom, avagy hogyan kezdi a sulit Fehérvár legfurcsább lakója. Érdekes lesz, vagy nem, de egye fene, tartsatok velem! Többek között azért, mert szeptember 1 van, ami azt jelenti, hogy a Golden Maknae születésnapját ünnepli. Szóval, boldogságos szülinapot Junkgook~! és már csak 27 nap a szülinapomig!~ A sulinkban megvan az a szép szokás, hogy nem kell se évnyitóra, se évzáróra mennünk, mivel nincs is. Az első éveseknek gólyatáborban tart az igazgató egy háromperces beszédet, amit ülve, árnyékban, medence mellett, normális körülmények között hallgattunk végig tavaly. Én már a második évemet kezdem a suliban, ezek pedig saját tapasztalatok. Az órák háromnegyed...

annyeong! Ahogy láthattátok, másfél hete nem voltam itt, persze ezt meg is indokoltam; már rengetegszer leírtam, de táboroztam, és páran rágtátok a fülemet, hogy márpedig írjak egy élménybeszámolót. Így tessék, itt van, remélem, kedvet kaptok, hogy jövőre akár ti is csatlakozzatok a médiások táborába, és találkozunk; mert én már biztos, hogy jövőre is ott leszek. the first moves Elsőként értem a peronra, ahol a gyülekezőt szervezték; akik nem tudták megoldani, hogy autóval felutazzanak Egerbe, kaptak egy lehetőséget, hogy egy kis DUE-s csapattal felvonatozhatnak az egri vasútállomásra. Így tettem én is, de amint megérkeztem, meg is láttam Dórit és Danit, a két vezetőt, akik nem mellesleg csoportvezetők is voltak. Egy bő óráig vártuk a többieket, ám kissé olyan egyedül éreztem magamat, mint a kisujjam. Mindenki beszélgetett, én azonban nem láttam ismerős alakokat a várakozóban - pedig már a második táboromban jártam. Végül megláttam Arnoldot, aki a tavalyi táborban is legjobb barátommá...

annyeong! ^^ rengeteget kimaradtam, ezt sajnálom is, de a múlt hetem, és a hétvégém egészen keddig tele volt programmal, utazással, vallomással, és rengeteg dologgal, így mesedélutánt rendezek itt és most, mivel rengeteg dologról tudnék írni. Az évfolyamommal olyan szerencsések voltunk, hogy 4 napot tölthettünk Szerbiában, utazgatva különböző pontokra, ismerkedve a kultúrával, nyelvvel, és az ott élő magyarokkal. Felejthetetlen négy nap volt, igaz, rettentően kimerítő, de élménydús, és persze poénokkal színezett. A régi sulimmal mindig Romániába mentek a szerencsések, én viszont azelőtt kerültem el onnan, mielőtt lehetőség nyílt volna a volt osztályomnak menni. Mégis úgy érzem, Szerbia nagyon jó választás volt, máskor is visszamennék. ^^ Reggel hajnalban kelve még összedobtam a lényeges cuccokat, amit tegnap este kifelejtettem, és kimentem a sulimhoz, ami a város szélén lévő vasútállomáson van, én meg a város szívében élek, és Fehérvár nem kicsi. Szépen sorban érkeztek az...

Ismét üdv nálam!^^ Igen, mint ahogy észrevehettétek, egy pöppet eltűntem,de az egész hetem egy gubanc volt, rendeznem kellett soraimat, és csak most veszem észre, hogy lassan két hete volt utoljára bejegyzés. Szörnyen röstellem, de igyekezni fogok, megígérem!  Miért is tűntem el akkor pontosan? Mint ahogy azt írtam az információk közé, gimnáziumba járok , mint körülbelül a mai bloggerek kétharmada. De én csak most csöppentem bele ebbe az életbe, itt az év vége, szinte elröpült ez a kilenc hónap. Az év elejét mondhatni jól indítottam, de nem voltam felkészülve ilyen szinten a második félévre: maga a megtestesült pokol volt az, amit átéltem, főleg matekból . Szörnyűséges bevallani, de idén jó, ha kettessel végzem az évet, de ha sikerüla javítóvizsga a hetekben, akkor talán még stabil, hármas lábakon állhatok. Nem, nem vagyok hülye a matekhoz. A régi iskolámban osztályelső voltam az említett tárgyból, csak felsőben egy olyan tanárt kaptam, aki történetesen egy matematikus, így a fél ...

Üdvözlök mindenkit! ^^ Akiknek mond valamit a név, azok wattpad on biztos eddig követhettek, az új vendé geket pedig duplán köszöntöm! Őszintén, sosem voltam túl jó az első bejegyzések írásában, eddig csak történeteken dolgoztam, ott pedig csak egy prológus elég volt, és az mindent megmagyarázott. De egy személyes blog teljesen, teljesen más. Itt nem elég, ha az írói stílusodat látják, mert az lehet flegma, édes-bédes, vagy egyszerűen átlagos. Ám az író közel sem az, főleg akkor, ha egy ilyen kaliberű tettre vetemedik, hogy ő márpedig személyes blogot nyit és ő igenis szét fogja azt spamelni mindennel, ami személyes. Úgy néz ki, ilyen őrült vagyok én is. Mondhatnám, hogyha nem állt volna ő és ő mögöttem, akkor nem lennék itt, de ez sajnos nem igaz; erre a lépésre én magam vetemedtem. Wattpadon tökéletesen megvoltam, nem kellett design, se semmi, de lépnem kellett. Módosulni. De azért köszönettel mégis tartozom, ez pedig Neko-Chan nak megy, mert nélküle talán még WP-n se kezdtem volna ...