Archívum

annyeong! Ahogy láthattátok, másfél hete nem voltam itt, persze ezt meg is indokoltam; már rengetegszer leírtam, de táboroztam, és páran rágtátok a fülemet, hogy márpedig írjak egy élménybeszámolót. Így tessék, itt van, remélem, kedvet kaptok, hogy jövőre akár ti is csatlakozzatok a médiások táborába, és találkozunk; mert én már biztos, hogy jövőre is ott leszek. the first moves Elsőként értem a peronra, ahol a gyülekezőt szervezték; akik nem tudták megoldani, hogy autóval felutazzanak Egerbe, kaptak egy lehetőséget, hogy egy kis DUE-s csapattal felvonatozhatnak az egri vasútállomásra. Így tettem én is, de amint megérkeztem, meg is láttam Dórit és Danit, a két vezetőt, akik nem mellesleg csoportvezetők is voltak. Egy bő óráig vártuk a többieket, ám kissé olyan egyedül éreztem magamat, mint a kisujjam. Mindenki beszélgetett, én azonban nem láttam ismerős alakokat a várakozóban - pedig már a második táboromban jártam. Végül megláttam Arnoldot, aki a tavalyi táborban is legjobb barátommá...

annyeong! ^^ Tudom, aljas módon eltűntem, több, mint két hete nem posztoltam, de végre megszabadultam minden felesleges dologtól, ami gátolt engem abban, hogy friss tartalmat hozzak nektek. Ezt igyekszem is bővebben megmagyarázni. A legutolsó posztom a blogon tizedikén történt; egy rövidke könyves tag formájában. Sajnos azt a kis posztot is kapkodva írtam meg, és sunyiban, mivel a vizsgámra kellett készülnöm. Hogy milyenre? Egy kisebb angolvizsgáról beszélünk, semmi nagy dolog, egy röpke szintfelmérő. Én mégis heteket készültem rá. Erre viszont a későbbiekben visszatérünk. Tizennegyedikén hivatalosan is vége lett nálunk a tanévnek, boldogan lélgeztünk fel, és rohantunk ki a játszótérre, kiélvezni a nyári szünetet már az elején. A következő napok vegyesen teltek pihenéssel és angol oldalak olvasásával töltöttem, majd hétvégén már az egész család azon imádkozott, hogy ne hadarjak annyit angolul, és pihenjek, így szombaton ágyba lettem dugva egész napra. Aztán vasárnap utazhattam Mórra, ...

annyeong! ^^ rengeteget kimaradtam, ezt sajnálom is, de a múlt hetem, és a hétvégém egészen keddig tele volt programmal, utazással, vallomással, és rengeteg dologgal, így mesedélutánt rendezek itt és most, mivel rengeteg dologról tudnék írni. Az évfolyamommal olyan szerencsések voltunk, hogy 4 napot tölthettünk Szerbiában, utazgatva különböző pontokra, ismerkedve a kultúrával, nyelvvel, és az ott élő magyarokkal. Felejthetetlen négy nap volt, igaz, rettentően kimerítő, de élménydús, és persze poénokkal színezett. A régi sulimmal mindig Romániába mentek a szerencsések, én viszont azelőtt kerültem el onnan, mielőtt lehetőség nyílt volna a volt osztályomnak menni. Mégis úgy érzem, Szerbia nagyon jó választás volt, máskor is visszamennék. ^^ Reggel hajnalban kelve még összedobtam a lényeges cuccokat, amit tegnap este kifelejtettem, és kimentem a sulimhoz, ami a város szélén lévő vasútállomáson van, én meg a város szívében élek, és Fehérvár nem kicsi. Szépen sorban érkeztek az...