Archívum

Nem terveztem litániát írni a következő bejegyzéshez (hiszen december 30-ra és február 18-ra tartogatom, hehe), mégis, az ujjaim nem tudtak megállni, és csak írtak, és írtak. Nem is csodálom.  Ma 21 (vagy mondhatok 22-t is) éve született ez a nem is olyan apróság; ezt azért mondom, mert a többiekhez képest olyan kicsinek tűnik, közben meg a 178 centijével nem is annyira kicsi. Lényegében mikor még nem ismertem a Seventeen-t, akkor akadtam rá pár képre Jeonghanról, akit, a koreai tudás hiányában simán lelányoztam. Bár már akkor is irigyeltem a haját, nem kérdés, ki nem szeretne ilyen gyönyörű hajkoronát a magáénak tudni? Miután megismertem, mi fán terem ez a tizenhárom fiú - nem lett a kedvencem. Az érdekesebb karakterek szúrtak szemet nekem, mint Vernon (heheheheh, ő is egy külön téma~), Seungkwan vagy éppen Jihoon. Persze Jeonghan is a legkülönlegesebbek közé tartozik nem mindennapi megjelenésével, sőt, mikor az első klipet megnéztem, azonnal felismertem: szóval akkor ő tényleg fi...

Hello? Van itt valaki?  Tény és való, hogy piszkosul eltűntem, sajnálom-nem sajnálom. Nem tudom, hogy hangzana ismét az "iskola" kifogás, de talán mégis ehhez folyamodok; amellett, hogy már beleestünk az év eleji hajtásba, kedvem sem volt írni. Most viszont elszántam magamat arra, hogy mégis pötyögjek egy sort arról, mi is van velem. Nem leszek hosszú, csak hogy tudjátok, mi is van. Az első dolog, amit még szeretnék leszögezni, hogy lehetséges, nem leszek olyan jókedvű, mint általánosságában vagyok. Persze nem fogom a melankóliámat kiterjeszteni minden olvasómra, Rátok, ezért is választottam a pillanatnyi visszavonulást. Nem fogok ódákat zengeni arról, hogyan és miként történt minden körülöttem, hiszen mind felesleges; csak egy dolog az, ami miatt elvonulok a sarokba. Felemészt a tudat belülről, hogy soha többé nem ölelhetem meg, és hogy nem mondhatom neki azt, hogy szeretem. Hogy nem adhatom neki oda a matekkönyvemet, hogy segítsen megoldani a példát, és nem ország-városozha...

Erről még nem nagyon beszéltem itt, csupán említőleg egyes tagekben, de a Bigbang volt az a banda, akik belerángattak a k-pop világába . Nehéz azt is bevallanom, hogy eredetileg japán együttesnek hittem őket, úgy voltam velük: oh, ők biztosan valami új japán banda, de tetszik! Az első számuk a Fantastic Baby volt, ezt 2014 nyarán hallottam; egy anime crack-ben volt egy részlet bevágva, engem pedig annyira idegesített, hogy nem ismerem az eredetijét, hogy csodák csodájára megtaláltam. A '14-es nyaram azzal telt, hogy minden nap a Fantastic Baby-re keltem. Nem tudtam egy betűt sem a koreai részből, csupán a refrént jegyeztem meg. Később derítettem ki, hogy kik is ők - körülbelül egy év kellett hozzá, addig éltem a tudatlanságban. Az első szimpatikus karakter T.O.P. volt, amikor a dal az ő részénél tartott, mindig próbáltam a rappet ismételni - természetesen sikertelenül. A neveik megjegyzésénél is problémám volt, először csak GD-t is T.O.P.-ot ismertem, megtanultam Taeyang nevét,...

Ismét üdv nálam!^^ Igen, mint ahogy észrevehettétek, egy pöppet eltűntem,de az egész hetem egy gubanc volt, rendeznem kellett soraimat, és csak most veszem észre, hogy lassan két hete volt utoljára bejegyzés. Szörnyen röstellem, de igyekezni fogok, megígérem!  Miért is tűntem el akkor pontosan? Mint ahogy azt írtam az információk közé, gimnáziumba járok , mint körülbelül a mai bloggerek kétharmada. De én csak most csöppentem bele ebbe az életbe, itt az év vége, szinte elröpült ez a kilenc hónap. Az év elejét mondhatni jól indítottam, de nem voltam felkészülve ilyen szinten a második félévre: maga a megtestesült pokol volt az, amit átéltem, főleg matekból . Szörnyűséges bevallani, de idén jó, ha kettessel végzem az évet, de ha sikerüla javítóvizsga a hetekben, akkor talán még stabil, hármas lábakon állhatok. Nem, nem vagyok hülye a matekhoz. A régi iskolámban osztályelső voltam az említett tárgyból, csak felsőben egy olyan tanárt kaptam, aki történetesen egy matematikus, így a fél ...