3 év.

Ismét üdv nálam!^^ Igen, mint ahogy észrevehettétek, egy pöppet eltűntem,de az egész hetem egy gubanc volt, rendeznem kellett soraimat, és csak most veszem észre, hogy lassan két hete volt utoljára bejegyzés. Szörnyen röstellem, de igyekezni fogok, megígérem! 

Miért is tűntem el akkor pontosan?

Mint ahogy azt írtam az információk közé, gimnáziumba járok, mint körülbelül a mai bloggerek kétharmada. De én csak most csöppentem bele ebbe az életbe, itt az év vége, szinte elröpült ez a kilenc hónap. Az év elejét mondhatni jól indítottam, de nem voltam felkészülve ilyen szinten a második félévre: maga a megtestesült pokol volt az, amit átéltem, főleg matekból. Szörnyűséges bevallani, de idén jó, ha kettessel végzem az évet, de ha sikerüla javítóvizsga a hetekben, akkor talán még stabil, hármas lábakon állhatok. Nem, nem vagyok hülye a matekhoz. A régi iskolámban osztályelső voltam az említett tárgyból, csak felsőben egy olyan tanárt kaptam, aki történetesen egy matematikus, így a fél évet úgy töltöttem, hogy a Neptunuszról hallgattam kiselőadást, mert igen, matekórán csak és kizárólag csillagászattal lehet foglalkozni. Az az icipici tudás, amit átvittem gimibe, nem volt elég, lemaradásokkal indultam, de remélhetőleg ez a következő évben megváltozik. 

Még felhozhatnám az év végi hajtás ürügyet is, szerintem mindenki elhinné, sőt, el is hiszi, ha nem is mondom. Néha jobb szeretnék anyukám helyében lenni, az irodában Excel táblázatokat gyártva innám a kávémat inkább, minthogy a függvényeket tanulmányozzam az alagsorban.

Hogyhogy visszatértem?

Ennek nem csak a hirtelen szabadidő az oka, hanem, mint ahogy a címben is látható, egy három éves valami. Ami pedig történetesen három, blogolással töltött évet jelent. Három éve ezen a napon nyitottam meg az első blogomat, ami szerintem már nem is ezzel a profilommal íródott, és teljesen feledésbe merült. Ekkor gondoltam meg, hogy talán megérné írnom. Ám erre még kellett háromnegyed évet várni, s 2014 januárjában anyukám és a húgom indíttatásából nyílt meg a saját, és egyéb oldalakról gondosan kikeresett süteménmyreceptgyűjtő bázist, ami kábé 10 hónapig működött, majd a lankadó figyelem miatt abbamaradt. Nem hivatalosan, de abbamaradt. Végül sok tétovázás, gondolkodás, meg minden egyéb után itt vagyok. Itt állok, és felmutathatok egy olyan blogot, ami megközelíti a 30K látogatót. Egy olyan blogot, mely prológusának debütálása igazán jól sikerült, "majdnem" olyan jól, mint a BTS debutja. Ja, és itt van ez. Ahogy látom, jól sikerült a blog nyitása, remélhetőleg, ha évek múlva a zárásra kerül a sor, drámaian, könnyek között búcsúzhatok el közönségemtől, ami lehetségesen még nő. Srácok, csodálatosak vagytok, köszönöm. ❤️

Lényegében ma nem voltam hosszú, ez valamicske életjelnek, és persze mérföldkő-beharangozónak használódott fel, de már készülgetek a posztokkal, don't worry! 

Találkozunk nemsokára, bye-bye!^^