Hétvégék.


Annyeong!^^ Úgy érzem, egyre inkább lelőhetetlenebb leszek, de nem tehetek róla, ha vannak gondolatai az embernek, azt bizony meg kell osztani.

Még sosem említettem, de immár 4 kerek éve rádiózom az ország egyetlen diákrádiójában, Fehérváron, a Táska Rádióban (tudom, elég hülye neve van, de na). Lényegében ezzel nem váltam egy Sebestyén Balázzsá, de attól még szórhattam a különböző témákról, sőt, még hírolvasóként is kipróbálhattam magamat. Igaz, az elején dadogósra sikerült, de fejlődőképes voltam, úgy tűnik. Két évvel ezelőtt pedig egy pályázatot hirdettek, és a média-szakos rajztanárom engem valamilyen okból kifolyólag felkeresett, hogy szerepeljek benne. Nos, megnyertem a kategóriámat, így éreztem azt, hogy ez jó dolog, és hogy ez érdekel engem. Sajnos hamarosan úgy érzem, ennek vége lesz, mivel négy év elég sok idő, ráadásul egy olyan stábba kerültem, ami elég érdektelen lesz. Plusz ebben az évben az iskolaváltás nem engedett az időmből sajnos. Én szerettem veletek lenni, skacok! ^^


Lényeg a lényeg, így lehetőségem volt kijutni a 23. DUE Sajtófesztiválra, amit pénteken rendeztek meg. Ezen kívül már kettőn voltam is, az elsőmön még díjazott is lettem (harmadik az "Év Diákrádiósa" kategóriában), bár idén nem pályáztam, mégis csodálatos volt ^^
Igaz, én csak délután csatlakoztam a programhoz, a reggeli és délelőtti programokat kihagytam, de végül az órák után felutaztam Pestre, a Várkert Bazárba. Eddig a Millenárison került megrendezésre, de idén ezt a helyet választották, szerintem sokkal hangulatosabb, mint a nagy üvegcsarnokban. Majd' az összes díjátadás lement, mire megérkeztem, de még így is elcsíphettem az ismertebb médiacelebeket, akiket ígértek a programra. Köztük volt például Sebestyén Balázs, valamint híresebb magyar Youtuberek, mint FollowAnna vagy Csecse Attila, leánykori nevén Attila the Bookaholic. Sajnos képeket nem készítettem velük, sőt, semmilyet se, inkább az élményeket éltem meg. Nem maradtam sokáig, mennem kellett, de mindenesetre nagyonnagyon élveztem az a pár órát, amit ott tölthettem :3 Még pár standnál megálltam, és játszottam, nyertem kisebb ajándékokat, és persze a rádió standjánál is táncoltunk a jobbnál jobb zenékre. A pultnál sajnos nem volt k-pop, ezért távolról méregettem a standot összehúzott szemekkel, miután egy kémet kiküldtem érdeklődni. Köszönöm ismét az élményeket! ^o^


A következő napjaim pedig a gyereknap megünneplésével teltek, főként a húgom miatt, bár a szüleim szerint 15 évesen még bőven gyerek vagyok, a húgom pedig nagyon is az a maga 12 évével. Így kerültem le Balatonfűzfőre, a Balatoni Bob Szabadidőparkba. Természetesen ezer ember lézengett a helyen, természetesen a jelenlévők fele kisgyerek volt. Mi először a Kalandpark felé vettük az irányt, ahol ugye különböző nehézségű akadálypályákon lehetett végigmenni - mindezt 5-10 méteres magasságokban. Az egészben annyi volt érdekes, hogy a pályákat mese - és történelmi hősökről nevezték el, így én végül a húgom miatt a Karak Úton, azaz a gyerek haladó pályán rohantam végig, majd a Pöttyös Úton, vagyis a felnőtt haladóban mérettettem meg magamat. Igazából tudom, nem számítok felnőttnek, de itt, aki 150 centinél magasabb volt, az mehetett, én pedig 166 centisen bőven beleférek.
Persze életveszélyesen éreztem magamat, főleg az első akadályoknál, pedig állítólag azok  a legkönnyebbek. Végül sikeresen túléltem, sőt, még Katniss Everdeen-t is sikerült eljátszanom, mivel íjászkodhattam is. És persze nem maradhatott el a bobozás sem, ami fenomenálisra sikerült. Készítettem egy videót is a húgommal, amit talán - egyszer - nyilvánosságra hozok.
Igen, ez lenni én, kék bukóban, arc nélkül, kettő fonattal, mert egyszer van csak gyereknap, élvezzük ki. Itt már nem féltem (annyira), ez már a véghajrá volt. De mint láthatjátok, élve megúsztam ^^

Találkozunk a következő bejegyzésben, annyeonghaseyo! ^o^

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lonely Whale.

50 k-pop kérdés.