Archívum

annyeong! ^^ Tudom, aljas módon eltűntem, több, mint két hete nem posztoltam, de végre megszabadultam minden felesleges dologtól, ami gátolt engem abban, hogy friss tartalmat hozzak nektek. Ezt igyekszem is bővebben megmagyarázni. A legutolsó posztom a blogon tizedikén történt; egy rövidke könyves tag formájában. Sajnos azt a kis posztot is kapkodva írtam meg, és sunyiban, mivel a vizsgámra kellett készülnöm. Hogy milyenre? Egy kisebb angolvizsgáról beszélünk, semmi nagy dolog, egy röpke szintfelmérő. Én mégis heteket készültem rá. Erre viszont a későbbiekben visszatérünk. Tizennegyedikén hivatalosan is vége lett nálunk a tanévnek, boldogan lélgeztünk fel, és rohantunk ki a játszótérre, kiélvezni a nyári szünetet már az elején. A következő napok vegyesen teltek pihenéssel és angol oldalak olvasásával töltöttem, majd hétvégén már az egész család azon imádkozott, hogy ne hadarjak annyit angolul, és pihenjek, így szombaton ágyba lettem dugva egész napra. Aztán vasárnap utazhattam Mórra,

annyeong! ˇ^ˇ megértem, ha nektek furcsa a sok poszt, de ezt a bejegyzést nem akartam tartogatni, ugyanis Ciara meglepett egy book taggel, amit nagyon köszönök neki, örömmel fogadtam a kihívást . 1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet! E. Lockhart - A hazudósok Ahogy nézegettem az online könyvesboltban a nyári ajánlót, szemet szúrt nekem ez a könyv, nem feltétlenül a tengerparti borító miatt, hanem a címért: A hazudósok. A rövid tartalom elolvasása után ismételten felcsillant a szemem, hiszen nem mindennap botlok ilyen könyvekbe. Fel is fogom rakni a kívánságlistámra, amit még nem tudom, milyen formában teszek közzé. 2. Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célpont lenne a nyári vakációdnak!  Kisimoto Maszasi - Naruto Lehet, mindenki őrültnek fog tartani ezek után, de nagyon szívesen elmennék nyaralni Avarrejtekfalvára. Haverkodhatnék Narutóval, beszélgethetnék Sakurával, esetleg Kakashit is rábírnám, hogy megszabaduljon a szájmaszkjától, ha egy kis időre is, de legalább az ott

annyeong! ^^ rengeteget kimaradtam, ezt sajnálom is, de a múlt hetem, és a hétvégém egészen keddig tele volt programmal, utazással, vallomással, és rengeteg dologgal, így mesedélutánt rendezek itt és most, mivel rengeteg dologról tudnék írni. Az évfolyamommal olyan szerencsések voltunk, hogy 4 napot tölthettünk Szerbiában, utazgatva különböző pontokra, ismerkedve a kultúrával, nyelvvel, és az ott élő magyarokkal. Felejthetetlen négy nap volt, igaz, rettentően kimerítő, de élménydús, és persze poénokkal színezett. A régi sulimmal mindig Romániába mentek a szerencsések, én viszont azelőtt kerültem el onnan, mielőtt lehetőség nyílt volna a volt osztályomnak menni. Mégis úgy érzem, Szerbia nagyon jó választás volt, máskor is visszamennék. ^^ Reggel hajnalban kelve még összedobtam a lényeges cuccokat, amit tegnap este kifelejtettem, és kimentem a sulimhoz, ami a város szélén lévő vasútállomáson van, én meg a város szívében élek, és Fehérvár nem kicsi. Szépen sorban érkeztek az

Annyeong!^^ Ismét itt vagyok, mégpedig a VKP -val, ugyanis letelt a két hét (megsúgom, több is), és ez azt jelenti, hogy új téma, és új bejegyzés!  Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a   VKP kihívás összefogó  bejegyzését .   A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el . A mai témánk rendhagyó, ugyanis a csoportban jelenlévő egyik tag adta a témát, előzetes sorsoláson részt véve, a "hónap VKP bloggereként". Ez pedig: Amit a művészet adott nekem...  Őszintén megörültem, mikor ezt a témát kaptam, ugyanis erről még beszélni is tudok. A művészet elég sokrétű, de én főképpen a művészet egyik ágáról fogok beszélni - a zenéről. Nem csak azért, mert k-popper vagyok, hanem azért is, mert szeretem a zenét, és ez jut legelőször eszembe. P