IDY - routine.

üdvözlet minden manónak~! (lassan ki kéne találni valami nevet nektek, jaj)
Beköszöntött az ősz, és elkezdtem a visszaszámlálást, ami annyit jelent, hogy már csak 24 nap és tizenkilenc óra van hátra a születésnapomig. Annyi vicces tényt még elárulok, hogy a születésem időpontja hasonlít Hoshiéhoz, de elkéstem tőle sajnos; 10:46 perckor jöttem világra, míg SooYoung a méltán elhíresült 10:10-es dátummal érkezett. Szinte mindig csak a szülinapomról beszélek, kezdek furcsa lenni, de ez már csak ilyen.

A mai posztomban ismét egy kihívás elé állok; ez pedig az I Dare You! nevezetű kihívás. Itt dióhéjban arról van szó, hogy a mi kis 10 főből álló csapatunknak két hét áll rendelkezésére, hogy megírják a posztukat, majd egy időpontban, pénteken 18 órakor közzéteszik. Hasonló a VKP-hoz, ám mégis más; itt mindig más és más ember találja ki az adott témát. A mostani, illetve kezdő témám Nati ötlete volt, ami nem más, mint:

Napi Rutin Képekkel

Ez abban is jó nekem, mivel úgyis érett már egy poszt, amiben egy napi rutint vázolok fel, de ígérem, nem fogok annyira személyeskedni; a végén jobban fogtok ismerni, mint én magamat. Ne is szaporítsuk tovább a szót, kezdjünk bele~!

 A napom mostantól, vagyis a szeptembertől júniusig tartó időszakban minden egyes alkalommal másként épül fel, ám általában a kezdet mindig ugyanaz:

Ez talán azért van, mivel a város központjában lakom, és a sulim pedig a vasútállomáson található, ami a város szélén helyezkedik el. Ezért kell minden nap buszoznom, de lassan egy éve használom a tömegközlekedést, és nekem beválik. Sajnos 6:55-kor el kell indulnom, de a busz folyton várat magára, így szobrozhatok 15 percet az út szélén. És természetesen ezért viseli a 6:15-ös ébresztés az "ELKÉSTÉL HÜLYEGYEREK" logót.

Minden reggel, amikor kimászok az ágyból, megcsodálhatom az ablakból látható várost ami nem minden esetben a legszebb. Tegnap éppen kissé felhős volt, de nem kellett aggódni, ugyanis ezzel ellentétben még mindig fülledt volt az idő. Ezek után jön a szokásos gabonapelyhes reggeli, ami után - ha nem figyelek - öt percig fetrengek az ágyban, mert megint nem a laktózmenteset vettem ki a hűtőből. Negyedikesen kijött rajtam egy kezdeti laktózérzékenység, ami egy fél év alatt eltűnt, de idén nyáron sajnos újra előjött, de most már igen komolyan. Persze csak a tejtől leszek rosszul, más tejtermék semlegesen hat rám. Ezek után szokásosan felöltözöm, még bepakolom azokat a dolgokat, amik kellenek, majd végül, ha kijutok a buszmegállóba,  felszállok a buszra.





Az iskolámban pedig azt csinálom, mint minden más diák: tanulok, büfébe megyek, nevetek a barátaimmal és természetesen az első napokban minden tanárral beszélgetni az órákon, és kerülni a tanulást. Az első napokban sosincs tanítás, a következő héten már nálunk is elkezdődik az oktatás, de
keményen. A törikönyvünk idén eszement vastag lett, de az irodalomkönyvnek kifejezetten örültem. Mikor kézhez kaptuk őket, halkan felszólaltam, hogy mennyire szeretem az irodalmat, erre helyből ketten vágták hozzá a vaskos köteteket. Pedig József Attila életrajz is lesz benne! *0* Igen, ha már itt tartunk, nekem bizony Attila bácsi a kedvenc költőm, mikor még menni sem tudtam, már szavaltam kívülről az Altatót.




De hogy a rutinra térjünk, az átlagos napokon öt és hat óránk van; ezek után ismét hazabuszozás vár, majd minden, amit otthon el tudtok képzelni: leckeírás, bár az még itt az elején nem nagyon, délutáni nassolás, ami jelen esetben nálam egy üveg Landliebe bekanalazása volt, a szobám dekorálása, rajzolgatás, majd egy anime maraton egy tál szotyi kíséretében. (popcorn sajnos nem volt otthon, szomorúság is volt)

Nos, ez a poszt nem feltétlenül a hosszúságáról lett híres, de nem is akarok annyira személyes lenni sem. Még bele kell rázódnom ebbe az új kihívásba, de örülök, hogy a csapat része lehetek~!

A többiek bejegyzését itt találod meg: